DVSC Aquaticum - Hunnia KSK

Győzött a jobbik...

Serdülő

Emlékezetes mérkőzést játszottunk Debrecen csapatával az ősz folyamán; nem a mutatott játék, vagy az egygólos vereség miatt emlékezünk rá, hanem az áramszünet miatt, ami kettévágta a 60 percet.

Az őszi mérkőzéshez képest most volt fény, viszont sajnos vereséget szenvedtünk. Kényszerű megoldás miatt egy klasszikus átlövővel kell megoldani a serdülő találkozókat, úgy hogy egyszerre 3 szélső játékos van fent a pályán. Mondani sem kell, hogy nem egyik hétről lesz a másikra egy szélsőből irányító játékos, főleg úgy, hogy a többi korosztályban saját posztján játszik.

A mérkőzés szorosra alakult, az első félidőben többször volt döntetlen az állás. A második játékrészben kicsit elhúzott ellenfelünk, amelyben óriási érdemei vannak az érdekes ítéletekkel rendre minket sújtó játékvezetőknek. Az 50. percre azonban sikerült ledolgoznunk a hátrányunkat, de a vége- serdülő mérkőzéseinkhez hűen… -ellenfelünknek sikerült jobban, így három gólos győzelmet arattak felettünk.

A mérkőzés egyébként nyerhető volt, de ennyi hibával nem lehet kézilabdázni. Aggasztó, hogy olyan hibákat vétenek egyes játékosok, amelyek azért elfogadhatatlanok, mert egyenest mást csinálnak, mint amit kérek, ez mind taktikai fegyelmezetlenség. Az ilyen fegyelmezetlenségek ellen akkor lehetne tenni valamit, ha lenne megfelelő számú és mennyiségű játékosom. De van olyan kulcsposzt, ahol pl. egyetlen játékosom van. A legjobb 8-ban való szereplésről már lecsúsztunk, a további alapszakasz mérkőzéseinket a gyakorlás jegyében fogjuk lejátszani, ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy feladjuk a találkozóinkat.


Ifjúsági

Nagyon nehéz mérkőzés elé nézett ifjúsági csapatunk, hiszen ahhoz a csapathoz látogattunk, amelyik oda-vissza megverte a Győr csapatát… A mérkőzés már az első játékrészben eldőlt, a kezdeti szoros állás után volt egy katasztrofális 20 percünk, ahol ellenfelünk magabiztos előnyre tett szert. Az első félidő történései ugyanakkor várhatóak voltak, hiszen a bemelegítésnél már eldőltek a nagyobb kérdések. A bemelegítés lagymatag volt, a játékosok úgy készülődtek a mérkőzésre, mintha a világ összes fájdalma lenne az arcukon, ez pedig nem eredményezhetett mást, mint rossz játékot, rengeteg koncentrációs hibával.

A második 30 perc már kiegyensúlyozott csatát hozott. Partiban voltunk ellenfelünkkel, eredményesen tudtunk kézilabdázni. Nagy kár az első félidei pocsék játékért, hiszen ha ott odafigyelünk, lehetett volna egy jó mérkőzést játszani, de ettől most messze voltunk. Hasonlóan nehéz mérkőzések jönnek most sorozatban, ilyen játékkal még a tisztes helytállásra sem leszünk képesek.


Felnőtt

A felnőtt mérkőzés értékelését nem tudom, hol kezdjem. Mert a háttér ismerete nélkül szinte értelmetlen belevágni az elemzésbe, viszont a háttér ismerete nem mindenkit illet meg, így pedig nehéz… Tény: a megbeszéltekkel ellentétben én tartottam a pénteki edzést, egyedül. A Debrecen elleni mérkőzésen pedig én ültem a kispadon, szintén egyedül. A miértről, hogyanról semmit sem tudunk, sem én, sem a lányok, ez a bizonytalanság pedig nem tesz jót egy csapatnak sem.

A Debrecen csapatát nem kell bemutatnunk; úgy gondolom, vendéglátóink csapata Magyarország második legjobb csapata, ráadásul edzőváltást követően fogadtak minket. Ez azért veszélyes ránk nézve, mert senki sem vehette félvállról a mérkőzést, hiszen meg akarja mutatni, hogy helye van a csapatban. Ennek szellemében játszotta le a mérkőzést a Debrecen csapata; végig 100%-osan pörögve, nagy koncentrációval, aminek meg is lett az eredménye, sajnos.

A serdülő és ifjúsági mérkőzésen nem tudok úgy csapatot kiállítani, hogy pihentessem azokat a lányokat, akikre felnőttön nagy megmérettetés vár. Ha így tennék, akkor nem lenne 6+1 ember pl. serdülőn vagy a többi ifjúsági mérkőzésen szenvednénk súlyos vereségeket.

A mérkőzésre kilátogató mintegy 800 néző sajnos „mészárlásnak” lehetett szemtanúja. Ilyesmi érzésem csak a Vác és Siófok elleni mérkőzésen volt, nagyon rossz nézni ilyenkor a lányokat, hiszen lényegi mondanivaló egy ilyen találkozón nem nagyon lehet egy edzőnek. A lányok megpróbáltak mindent, ami tudtak, de ez most csak ennyire volt elég. Szidást, büntetést természetesen nem érdemelnek, ugyanakkor a szokásos hibáinkat most még keményebben megtorolták a debreceniek.

A második félidőre, amikor már szinte minden energiánkat felemésztette a szombati nap, ráadásul megnyitották még jobban a falukat a hazaiak, aminek rengeteg technikai hiba és eladott labda lett az eredménye. Mindent elmond, hogy csak a 43- percben lőttük a szünet után az első gólunkat. A mérkőzés ezen szakaszán éreztem, hogy kevesebbet hibáztunk volna talán, ha aznap csak ez az egy mérkőzése van a csapatnak; de „ha”-val mindig a vesztes csapat kezd mondatot. A sok hibával játszó játékosokra sem tudok haragudni igazán, a második harminc percben már oda nem illő helyeken vették a levegőt, annyira elfogytak energiával, és ez természetesen kihatott a központi idegrendszerre is (koncentráció, fegyelem, precizitás).

Akárhogy is lesz, most két hét szünet lesz, ami jól jön a csapatnak. Lehet nyalogatni a sebeinket és elgondolkodni a jövőn. Az elkövetkező mérkőzések egyik korosztálynak sem lesznek könnyűek. Békéscsaba, Ferencváros, Siófok és Győr van még terítéken. Borzasztóan nehéz ellenfelek, mi próbálunk mindent megtenni, hogy ne sajnáljanak le minket, büszkén, emelt fővel szeretnénk lejönni a pályáról, bármi is lesz az eredmény. A büszkeségünket nem szeretnénk feladni, küzdünk, amíg lehet és van értelme. Hajrá Hunnia!

2010. február 21.