ASA Consolis HNKSE - Hunnia KSK 42-19

Papírforma elredmény idegenben

Serdülő

Bekövetkezett az, amitől féltem már jó ideje. Az eddig sem nagy létszámmal rendelkező serdülő csapatból hárman hiányoztak betegség és sérülés miatt, így csak 10 fővel „képviseltettük” magunkat Hódmezővásárhelyen. -1 ponttal kezdeni nem éppen felemelő dolog, csak reménykedni tudom, hogy azok, akik nem jöttek el, átérezték a mérkőzés és következményeik fontosságát és indokoltan hiányoztak. Így sem vitézkedett túlságosan legfiatalabb korosztályunk, a kevés pontból még elveszíteni nem jó érzés. Mindenféleképpen igazolni kell serdülő korú játékost, hogy ne kelljen legközelebb izgulni, hiszen a legközelebbi ilyen esetnél a felnőtt pontokból is elvesznek egyet. Nem földtől elrugaszkodott ötlet, amit már korábban is felvetettem, hogy a kispadra szivacskéziseink közül kellene párat leigazolni. Ezt a következő héten mindenféleképpen meg kell oldani; le kell három-négy picit igazolni, és megoldódik a helyzet. A hiányzók pedig remélem, jövő hétre összeszedik magukat és a csapat rendelkezésére állnak.

Ellenfelünkkel ősszel már összemértük tudásunkat, akkor egy nagyon gyenge kezdést követően végül hat gólos vereséget szenvedtünk. Hiányosan, betegeskedve léptünk pályára most, és úgy gondolom, most a dicséret hangján tudok beszélni a serdülőkről. Végig partiban voltunk ellenfelünkkel, szorosan tapadtunk hozzájuk. Apró hibák, dekoncentráltság az, ami felróható, hiszen ha ezeket minimalizálni tudtuk volna, akkor meglepetést is okozgattunk volna. A küzdőszellemmel, mutatott játékkal nem lehetek elégedetlen, főleg az elmúlt hetekhez képest. Előrelépést látok, főleg mentális oldalról, hozzáállást illetően.

Meg kell jegyeznem még a mérkőzéssel kapcsolatban, hogy amíg a játékosoknak az egyéni sértettsége fontosabb, mint a csapat eredményessége, sikere, addig nem tudunk megfelelő mértékben előrelépni. Ezek az attitűdök elegendőek ahhoz, hogy egy tehetséget, játéktudást rövidebb vagy hosszabb periódusban „elfelejtsünk”, ami megengedhetetlen ilyen szinten.


Ifi

Az ifjúsági mérkőzést a nagyon fontos találkozók közé soroltam, sorsdöntőnek. Hiszen meghatározhatja, hogy a rájátszásban melyik „négyben” játszunk majd tovább. A heti felkészülésben a labdás edzéseken próbáltunk felkészülni az ifi csapat ellen. Egy 5+1-es vegyes védekezéssel próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel.

A mérkőzés a várt színvonalat és izgalmakat hozta. Az egész találkozón fej-fej mellett haladtak a csapatok, hol mi vezettünk egy-két góllal, hol ellenfelünk. Bosszantó volt, hogy alapvető hibákat követtünk el, mind védekezésben, mind támadásban. Védekezésben sokszor az éppen kifogott játékos lőhetett zavartalanul kapura, aminek rendre gól volt az eredménye. Támadásban ugyanakkor sokszor tűntünk tanácstalannak, bizonytalannak, így sokszor passzívnál kellett kapura lőni, aminek az eredményessége a szokottat hozta. Az első félidőben magabiztos előnyre is sor tehettünk volna, ugyanakkor a büntetők értékesítése ismételten gondot okozott, így nem tudtunk elhúzni ellenfelünktől, sőt, ők vezettek az első félidőben.

A második félidőben a fogadkozások ellenére sajnos ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Szoros eredmény mellett buta hibákat követtünk el. Egészen aggasztó volt, hogy szinte az összes kipattanó labda az ellenfelünket találta meg. A véghajrába döntetlennel mentünk be. Itt elég volt pár buta hiba és egy két vitatható játékvezetői ítélet, és gyors három gólt kapva, eldöntöttük a mérkőzést, ellenfelünknek. A találkozón hat!!! büntetőt hibáztunk, ebből egyet a legkiélezettebb szituációban, a végén. Mindent összevetve a csapat hozzáállásával ismételten elégedett lehetek, az ifi csapatot amúgy sem nagyon érheti bírálat emiatt; ugyanakkor a koncentráció hiánya az, ami miatt elveszítettük a mérkőzést. Kulcsmomentumokban hibáztunk, és hat büntetődobást egy ilyen szintű csapat ellen, mint Hódmezővásárhely büntetlenül nem lehet elhibázni. Szoros, kiélezett, feszült mérkőzésen kis arányú vereséget szenvedtünk, úgy gondolom, ellenfelünk megérdemeltem nyerte a rangadót, hiszen kevesebbet hibázott és jobban koncentrált. Kevés ilyen szintű mérkőzést játszottak a játékosaim. Újoncként nem sok játékosnak adatott meg, hogy ilyen találkozókon pallérozhassa tudását, és az ilyen összecsapásokon szerzett rutin nagyon sokat számít. Ebben mi természetesen még „kicsik” vagyunk, hiszen tavaly a csapat nagy része még NBI/B-ben és NBII-ben kézilabdázott vagy kézilabdázgatott. Nem ebben a közegben „sportszocializálódott” a csapat nagyja, ami néha még megmutatkozik. Következő fordulóban Veszprém következik, illene revansot venni az ott elvett pont miatt. Ahhoz, hogy legyen még esélyünk, mindenféleképpen győznünk kell. 


Felnőtt

A felnőtt mérkőzés előtt tudtuk, hogy nagyon jó ellenféllel találkozunk. Tulajdonképpen nem értem, hogy a Hódmezővásárhely mit keres a tabellán abban a pozícióban, ahol éppen vannak, szerintem jobb csapat annál.

A mérkőzést jól kezdtük, hiszen az első gólt mi lőttük, ezt követően eladott labdákat követően azonban gyorsan bekaptunk négy gólt. Kicsit összeszedettebben támadtunk, megoldottuk a visszarendeződést, ellenfelünk pedig sokat rontott, így a 18. percben 10-6-ra jöttünk fel, amikor ellenfelünk időt kért. Az időkérés után jobban összpontosítva játszottak a hazaiak, így nőtt a csapatok közti különbség. Az első félidőt kilenc gólos hátránnyal zártuk.

A második félidőben sajnos bekövetkezett az, amitől tartottam. Előjött, hogy a játékosok zöme harmadik mérkőzését játssza. Próbáltam a félidő derekén frissíteni a társaságot, ebben az időben éreztem úgy, hogy elfáradtunk, és kell egy kis frissesség. A frissesség azonban most a játék rovására ment, sok gót kaptunk ebben a periódusban. A félidő vége felé megint voltak szép megmozdulásai a csapatnak, amelyek szemre tetszetősek voltak, azonban egyre több hiba akadt a visszarendeződésünkben, a fáradtság miatt így ellenfelünk több könnyebb gólt tudott szerezni ellenünk. A vége 42-19 lett, mindenféleképpen szerettünk volna 20 gólt lőni a mérkőzésen, de ez sajnos nem jött össze, viszont véleményem szerint a játék már jobb volt, mint az előző fordulókban. Küzdőszellemben, motiváltságban még fáradtan is többet mutattunk, ez mindenféleképpen előrelépés.

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a mérkőzés rendkívül sportszerű volt. Sárga lapokat kellett csupán kiosztaniuk a játékvezetőknek, két perces büntetés nem volt, ami szinte példátlan, ugyanakkor tényleg sportszerű volt a mérkőzés. Ezen kívül büntető dobás is egy volt, a hazaiak részére, tehát a mérkőzésen nem lőttünk hét méterest. A kihasználtságot figyelembe véve: szerencsére. A mérkőzésen voltak jó egyéni teljesítmények, ugyanakkor még csak véletlenül sem szeretném kiemelni Rózsehegyi Kittit, aki hat akció góljával sokat vállalt magára. Amikor legutóbb megdicsértem, a teljesítménye zuhanórepülésbe kezdett, úgyhogy a dicséretétől most eltekintenék. Mindenki dicséretet érdemel a hozzáállás illetően, emelt fővel lehet vereséget szenvedni, ki lehet kapni így egy sokkal jobb csapattól.

Külön köszönet a szurkolóknak, szülőknek, akik ott tudtak lenni, és segítettek a szállításban, sajnálom, hogy végül nem mindenki tudott lejönni, így fényképek úgy tudom - nem készültek a találkozókról. Kár érte. Ebben a szellemben kell tovább dolgozni, ezzel a hozzáállással (főleg serdülőkre, ifistákra gondolok), és akkor az új jövevényekkel és vezetőedzővel még jobb eredményeket lehet majd elérni. Hajrá, Hunnia!

2010. február 7.