Kiskunhalas NKKSE - Hunnia KSK 26-17

---

Csapatunk derekasan próbált helyt állni, de sok hiba mellett mégis kikapott
FRISSÍTVE!!

Páll Tibor írt értékelést a mérkőzésről:

Mindenki tudta, hogy ezen a mérkőzésen van a csapatnak a legnagyobb esélye arra, hogy egy szoros eredményt érjen el. Ennek megfelelően, az első 15 perc egyenlő erők küzdelmét mutatta. Az ellenfél edzője Éles József 6:6-os állásnál már az időkérésen gondolkodott. De az eddig jól működő védekezés kicsit szétesett, nem tolódott a labda felé, támadásban pedig csak a labdás emberek mozogtak. A játékvezetők elég hamar alkalmaztak passzív jelzést. Ezért a félidőre már háromgólos lett a különbség. A második félidő ugyanígy folytatódott, főleg a támadójáték volt nagyon kiismerhető. A félidő közepén végleg eldőlt a mérkőzés, csapatunk sem elől, sem hátul nem tudott változtatni, az ellenfél rutinos játékosai ezt jól kihasználták. Összességében megérdemelten nyerték meg a mérkőzést. Nálunk a 26 kapott gól elfogadható, de 17 lőtt gól nagyon kevés. Főleg az indítás és lerohanás gólokat hiányolom, sajnos a rendezetlen védelem elleni támadásokra próbálkozás is alig volt. Ezért sajnos nem sikerült igazán szorossá tenni a mérkőzést. Bármilyen ellenfél ellen, sokkal bátrabb játékra van szükség. Nem szabad ennyire félni a hibázástól, mert akkor jönnek a legkönnyebben, ha valaki bátortalanul játszik.

Sellei Zoltán értékelése:

Serdülő mérkőzés: 20-36

A serdülő mérkőzés a tartalékolás jegyében telt, ezért úgy terveztem, hogy a kulcsjátékosok csak keveset játszatom. Tervünk az volt, hogy az első játékrészt megnyomjuk, próbálunk magabiztos előnyt elérni, hogy a második játékrészben már könnyebb dolgunk legyen. Ez sikerült. A két csapat között szerencsére akkora volt a különbség, hogy semmi sem tudta befolyásolni a végeredményt.

Az első játékrészben fokozatosan léptünk meg ellenfelünktől. Határozott védekezésünkben viszonylag ritkán találtak rést a halasi lányok, támadásaink pedig rendre góllal fejeződtek be. Védekezésváltásuk sem okozott különös gondot, hiszen az hasonló volt, mint az Alcoa próbált ellenünk Székesfehérváron.

A második félidőben pihentek a felnőttre a kulcsjátékosok, így szokatlan, addig nem látott felállásokban kézilabdáztunk. Az eredményen ez nem sokat változtatott, sőt még növelni is tudtuk előnyünket, csupán a mutatott játékban volt természetes visszaesés. Két szélsőnk 16 gólja dicséretes, de megint mindenki kitett magáért, volt védekezés, kapusteljesítmény, voltak szép támadásaink, rendezetlen védelem elleni lerohanásaink, a vége így magabiztos siker lehetett. Pozitívum még, hogy senki sem sérült meg a veszélyes játékot engedő játékvezetéssel tarkított találkozón. A végeredmény 36-20, nekünk. Simábban nyertünk, mint azt a mérkőzés előtt vártam, gratulálok mindenkinek, aki részt vett ebben.


Ifi mérkőzés  23-21

Az ifjúsági mérkőzésről is csak azt tudom elmondani, mint a serdülőről. Szenzációsan küzdött csapatom, hibákkal, de szinte extázisban kézilabdázott Kiskunhalas ifjúsági csapata ellen, ahol egyébként szintén mi voltunk az esélyesek. A mutatott játék, küzdés, megszakadás ugyanakkor itt pontokban nem mutatkozott meg… Kikaptunk ugyanis, mégsem tudok semmi rosszat mondani a csapatomra.

A mérkőzést kicsit fel kellett adni a közelgő felnőtt mérkőzésre, ez sajnos meglátszódott az első félidei játékon. Ha ott teljes csapattal, 100%-osan tudunk ellenfelünknek feszülni, valószínűleg máshogy alakul a találkozó, de erről felesleges többet írni, beszélni; mindenki tudja, milyen helyzetben vagyunk. Ugyanakkor az a csapat, aki a pályán volt, megnyerhette volna a mérkőzést, ebben csupán két tényező akadályozta meg: Gera Csaba és Korponai Mihály „sporttársak”; a mérkőzés játékvezetői. Szomorúan és persze felháborodva, de főleg tehetetlenül tapasztaltuk, hogy a játékszabályok ránk nem úgy vonatkoznak, mint ellenfelünkre… Aki ott volt, látta mi történt, szinte elmesélni, leírni nem lehet milyen „tévedésekkel” sújtották csapatomat…

A második félidőben csúcsosodott ez ki. 100%-os gólhelyzetben történő karvisszarángatásért több esetben még csak szabaddobást sem kaptunk. Szélsőink elleni brutális faultokat követően csak egy laza „tovább” volt az ítélet, míg mi egy szimpla szabálytalankodásra 2 percet kaptunk, mezt szaggatni, visszaütni csak az egyik csapatnak volt engedélyezett. A lányok hiába próbálták emberfelettit játszani, hiába próbálták a játékvezetői ítéleteket figyelmen kívül hagyni, egyszerűen ezen a mérkőzésen nem nyerhettünk, ami nagyon elkeserítő. Eszméletlen, hogy ilyen szintű és erkölcsű játékvezetők vezethetnek NBI-es utánpótlás-mérkőzéseket… Valami hihetetlen elkeserítő (és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül az edzők sorában), hogy egy héten keresztül készülünk, edzünk, izzadunk, „szenvedünk” az edzéseken, és jön két játékvezető, és elront mindent, kárt okozva ezzel az egyik félnek. Ilyenkor azt érzi az ember, hogy teljesen felesleges minden erőfeszítés, mivel nem mi vagyunk azok, akik a mérkőzést eldöntjük… Nem fair, nem sportszerű, és a velük történő kommunikációból ítélve, tudták, hogy mit is csinálnak. Sajnos. A csapat minden dicséretet megérdemel, ugyanakkor az erkölcsi győzelemért nem jár pont… Egy olyan mérkőzést veszítettünk el, amit megnyerhettünk volna, és fájni fog az elveszett két pont, főleg úgy, hogy nem mi voltunk a magunk sorsunk kovácsa…


Felnőtt mérkőzés  26-17

A felnőtt mérkőzésre próbáltam most jobban pihentetni a kulcsjátékosokat, hiszen a Kiskunhalas elleni mérkőzésről tudtuk, hogy ha minden tudásunkat összeszedjük, akkor játszhatunk egy jó mérkőzést.

A találkozó első perceiben a megilletődöttség volt észlelhető a csapatomban. Sok hiba tarkította a játékunkat, ezen kívül a felesleges bejátszások okozta labdavesztések okoztak fejfájást. Dicsérendő ugyanakkor, hogy lerohanás vagy indításgólt szinte nem is kaptunk, sikerült megszervezni a visszarendeződésünket; legalábbis sokkal jobban, mint azt eddig tapasztaltam. A kezdeti bizonytalanság után, kezdtünk magunkra találni, az egyenlítési lehetőség is megvolt, de sajnos elpuskáztuk, és ebből gólt is kaptunk. A rossz játék és sok pontatlanság ellenére, ha a büntetőket bedobjuk, akkor döntetlennel fordultunk volna, így azonban három gólos hátrányban mentünk az öltözőbe.

A második játékrészben sajnos enerváltan végeztük tovább dolgunkat, és volt egy hosszú periódusa a mérkőzésnek, ahol nem lőttünk gólt, viszont viszonylag sokat kaptunk. Ekkor állt be a legnagyobb differencia a két csapat között, ezen már csak kicsit tudtunk kozmetikázni. Így a vége 9 gólos vereség lett: 26-17.

A büntetődobások értékesítésével, és az emberelőnyök kihasználásával jóval szorosabb eredményt tudtunk volna elérni, ezért nagyon sajnálom, hogy így alakult a mérkőzés. A szülők, szurkolók, újságírók, riporterek csak a dicséret hangján szóltak csapatomról, amiért köszönet nekik, de mi tudjuk, hogy ennél tudtunk volna jobban is játszani, mert már játszottunk ennél jobban ezzel a csapattal is. A tényen persze semmi sem változtat: egy felnőtt NBI-es csapat ellen játszottunk, ahol a kezdő csapatot főleg felnőtt, rutinos, sokat megjárt játékosok alkották. A rutin legyőzte a rutintalanságot, a felnőttek a „fiatalokat”, a nagyobbak a kisebbeket stb. Lehetne még sorolni az ellentéteket, de nem érdemes. Mindent megtettünk a jó eredményért, és véleményem szerint nem vallottunk szégyent. Ez a fiatal csapat a mérkőzés bizonyos periódusaiban fel tudta venni a versenyt idegenben, ez mindent elmond a teljesítményről. A mérkőzés végén a hazai szurkolók „Hunnia” éltetése is nagyon jól esett nekünk. Következő héten ismét nagyon erős ellenfél látogat hozzánk, Dunaújváros csapata lesz vendégünk, hasonló szellemben kell tovább dolgoznunk, a hibákat próbáljuk kijavítani, a váci sokkból úgy néz ki, sikerült kilábalnunk. Hajrá, Hunnia!

2010. január 24.