Hunnia KSK - Váci NKSE 16-57 ( 6-30)

Súlyos vereség a váci sportcsarnokban

Sellei Zoltán értékeli a látottakat:

Serdülő mérkőzés  25-31

A serdülő mérkőzés előtt az volt a legfontosabb kérdés, hogy igazi kapussal vagy megint egy mezőnyjátékossal vágunk neki a találkozónak. Szerencsére Pécsi Edina, ha nem is 100%-osan, de tudta vállalni a játékot, köszönet érte neki.

A mérkőzés első félideje szoros csatát hozott, főleg ellenfelünk vezetett, de mi próbáltuk és tudtuk is tartani a lépést. A félidő közepén sajnálatos sérülés miatt Kántor Kárment le kellett cserélni, és ő a továbbiakban nem tudta vállalni a játékot. A védekezésünk nem volt elég kemény, pedig tudtuk, hogy főleg a beállós körüli játékra helyezi a hangsúlyt ellenfelünk; mégsem tudtunk megfelelően védekezni. Támadásban főleg a jobb szélünk volt erősebb, sajnos kevés lerohanás gólt lőttünk.

A második félidőben a játék képe nem sokat változott; érdekes és felháborító játékvezetői ítéletek borzolták a kedélyeket. A prímet az vitte, amikor bemondásra, és szurkolói nyomásra. (hiszen a játékvezetők nem látták) elvették egy gólunkat, majd kiállítottak egy teljesen vétlen játékosunkat… Ilyet még nem tapasztaltam sehol, ugyanakkor ez a második félidő derekán volt, 3 gólos differenciánál. Innen már nem tudtunk közelebb férkőzni ellenfelünkhöz, a végén több hibát vétettünk, így végül vereséget szenvedtünk.

Ha a múlt héten kiemeltem Rózsahegyi Kittit, pozitív irányba, akkor most is megteszem, de most ellenkező előjellel… Kulcsfontosságú játékosnak kellene lennie, minden korosztályban, ahol a csapataink szerepelnek, mégsem mindig az. Mindenkinek – nem csak Kittinek - fel kell fognia, hogy kevesen vagyunk, mindenkire szükség van, főleg a serdülő csapatban. A küzdés pedig evidencia; az hogy néhánya ténferegnek a pályán, elfogadhatatlan, főleg ha a dorgálásra is apatikusan viselkednek. Olyan, mintha nem érdekelnék őket a mérkőzés. Szombaton többen voltak ilyen állapotban. Múlt héten mindenkin láttam az akaratot, a küzdést, meg is lett az eredménye. Most csak néhány fellángolás volt, kevés játékoson éreztem az átütő erőt, ami pedig elengedhetetlen, ráadásul csak elhatározás kérdése. Az egész azért érthetetlen számomra, hiszen a serdülő és ifi korosztály között nagy az átfedés, és mint azt már korábban említettem, valami mégis hiányzik a serdülőből, ami megvan az ifiben. Remélem, minél előbb pótoljuk ezt, hiszen véleményem szerint ennek a csapatnak a legjobb nyolc NBI-es serdülő csapat között kellene lennie… Játéktudásban biztos, hogy benne vannak, de megkockáztatom az első hatban is benne lehetnének. Azonban a mentális tényezőkben mi vagyunk az utolsók ebben a mezőnyben... Kulcsfontosságú mérkőzés következik pedig, hiszen Kiskunhalas ellen győzelmi esélyeink vannak, persze csak megfelelő hozzáállással. Várom a pozitív irányú változást.


Ifjúsági mérkőzés  31-26 

Ifjúsági csapatunk az őszi mérkőzésen 13 góllal maradt alul a váciakkal szemben, ami akkor a mutatott játékon kívül azért volt fájó, hiszen az összes előkészületi mérkőzésen győzedelmeskedni tudtunk ellenük.

Ellenfelünk csapata szinte nem változott az elmúlt mérkőzéshez képest, erős kerettel vágta neki a találkozónak. A mérkőzést jól kezdtük, védekezésünk elég hatékony volt, támadásaink pedig dinamikusak voltak, amivel nem tudtak mit kezdeni a váciak. Ehhez hozzájött még, hogy Kiss Orsolya szenzációs napot fogott ki; ha a védelem már tehetetlen volt, sokszor utolsó emberként ő tudott menteni, nem kis bravúrokat bemutatva. Az első félidőt követően 3 gólos előnnyel mentünk az öltözőbe.

A második félidőben következett egy természetesnek mondható hullámvölgy. Ebben a szakaszban döntetlenre jött fel ellenfelünk. Ezt követően olyan történt, amilyet még szinten nem láttam kézilabda-mérkőzésen. NÉGYES! Kiállítással sújtották a csapatomat… Két mezőnyjátékos és egy kapus volt a pályán, míg ellenfelünk teljes létszámmal küzdhetett. Furcsának hangzik, de ezen a ponton nyertük meg a mérkőzést. Ugyanis az elképesztő emberhátrány ellenére sem kaptunk gólt, ami a csapat tartását és egymásért küzdeni tudását bizonyítja. Majd a kiegészülésünket követően gyors 3 gólt lőttünk, amelyre ellenfelünknek nem volt válasza. Ez a differencia megmarad a mérkőzés ezen szakaszában; kapusunk annyira megzabolázta az ellenfelünket, hogy két büntetődobást is mellédobtak, míg mi ebben a mutatóban 100%-osak voltunk. A találkozó utolsó periódusában azt éreztem, hogy egyszerűen nem veszíthetjük el ezt a mérkőzést, és így is lett. 31-26 arányú győzelmet arattunk, tulajdonképpen idegenben, ami óriási fegyvertény!

A kapusteljesítmény mellett még Ökrös Bernadett teljesítménye volt kiemelkedő, de az egész csapat csillagos ötöst érdemel. Minden egyes játékos hozzá tudott tenni a sikerhez, amikor a legfontosabb volt, mindenkinek helyén volt most a szíve; nagy gratulációt érdemelnek a lányok! Külön köszönet a fantasztikus szurkolásért a szülőknek.


Felnőtt mérkőzés  16-57

41 gól… A különbség sajnos magáért beszél, katasztrofális eredmény, bármilyen körülmények között is alakul ki ez a differencia. Hogy így alakult mégis, annak több oka van, természetesen, egyik sem mentség, ugyanakkor aki ismeri a helyzetünket, nem hiszem, hogy egy rossz szót is mondana a teljesítményre.

A heti felkészülésünket több tényező akadályozta. Egyrészt kevesebb edzéslehetőséggel élhettünk, főleg ami a labdás részt illeti, ezen kívül pedig BKV-sztrájk is a lehető legrosszabbkor érintette a csapatot. Volt nem egy olyan játékos, aki egy edzésen vett részt, legfőképp önhibáján kívül. Az előző fordulóban agyrázkódást szenvedett Pécsi Edina kapusunk a hetet kórházban és otthon töltötte, így egyetlen kapussal edzettük végig a hetet.

A korántsem optimálisnak mondható előjelek után utaztunk el Vácra, hogy lejátsszuk soron követkőző bajnoki mérkőzésünket. A felnőtt mérkőzést nagyban befolyásolta az ifjúsági mérkőzés, hiszen ott minden energiánkat mozgósítva, óriási győzelmet aratott csapatunk; mindezt sajnos a felnőtt mérkőzés kárára is tette. Egyrészt nem úsztuk meg sérülés nélkül az ifi meccset, másrészt pedig a kondíciónk nem volt éppen ideális állapotban.

A felnőttek összecsapására azonban mindenki tudta vállalni a játékot, köszönet ezért Tóni gyúrónknak, aki összehegesztette a sérült testrészeket.

Már a találkozó elején lehetett érezni, hogy nagyobb arányú vereséget fogunk szenvedni, mint azt szerettük volna. Ellenfelünk nagyon megnyitotta falát, mélységben tagolt, labdacsapdázásra épülő védekezése ellen nem volt ellenszerünk, így rengeteg technikai hibát vétettünk, és sok labdát adtunk el, amit kíméletlenül kihasznált ellenfelünk. Több oka volt ezeknek a hibáknak. A testtömegből és testmagasságból adódó különbségeket 100%-osan kihasználó váciak védekezését abszolút segítették a játékvezetők, akik szinte minden létező kétes szituációban elvették tőlünk a labdát. Félreértés ne essék, ilyen tudáskülönbség mellett badarság lenne a sporikkal foglalkozni, de tény: nem vették figyelembe, hogy a 20-30 kilóval nehezebb és átlagban 10-20 cm-rel magasabb váciak ütközése a fiatalokkal nem ugyanaz a kategória, mint amikor két felnőtt találkozik a pályán. A játékosaim lepattantak a váci védőkről, és ezeket rendre belemenésnek vélték. Az agresszív védekezés és a játékvezetői felfogás ilyen találkozása sajnos azt eredményezte, hogy sok gyors gólt kaptunk, és szinte nem is tudtunk felállt fal ellen támadni. Amint átvettük a labdát, ott volt egy váci és agyonfaultolta a labdát birtokló játékost, aki a próbált passzolni vagy elszabadulni, mint láthattuk, kevés sikerrel.

A szünetben azt kértem a lányoktól, hogy több tüzet mutassanak, küzdjenek jobban, és hogy több gólt lőjünk és kevesebbet kapjunk, mint azt az első játékrészben tettük. Ezeket a minimális célokat sikerült elérnünk; ezért dicséretet érdemelnek a lányok. Ez a mérkőzés láthatóan megviselte a csapatot, ami főleg az öltözőben volt érzékelhető, ugyanakkor nem szabad csüggedni. Ezt a mérkőzést gyorsan el kell felejteni, a hibákból tanulni kell, és hétfőtől csak a következő feladatokra szabad koncentrálni. Következő ellenfelünk ugyanis Kiskunhalas csapata, ahol már kézilabdázás és tényleg szoros eredmény várható el a csapattól. A szülőknek köszönjük a segítséget, szurkolóknak pedig a bíztatást, ezekben a rosszabb időszakokban jól esik egy kis szeretet és bíztatás a lányoknak, higgye el mindenki: megérdemlik. Hajrá, Hunnia!

2010. január 17.