Veszprém - Hunnia utánpótlás bajnoki mérkőzés

Győztek a serdülők, döntetlen az ifiknél... (de hogy!?!?!)

Serdülő mérkőzés

Veszprémbe utaztunk, hogy lejátsszuk soron következő bajnoki mérkőzésünket. Először a serdülő csapatok összecsapása volt terítéken. Tudtuk, hogy a veszprémi serdülők nagyon fiatalok még a korosztályukban és nagyképűség nélkül kijelenthetem, a mérkőzés előtt a gólkülönbség volt kérdéses.

Nagyon lelkes volt az ellenfél csapata, furcsa volt tapasztalni, hogy most mi vagyunk a „nagyobbak”, és szerencsére jobbak is. Annak ellenére, hogy a félidőt 27-9-cel zártuk, óriási hibákat követtünk el védekezésekben. Elképesztően idegesítő volt látni, hogy képtelenek voltunk kilépni az ellenfél átlövő játékosaira.

A második félidőben többet cseréltem, de a megbontott csapat is dinamikusan tudta növelni az előnyünket. Örömömre szolgált, hogy régi és „új” csapattagokat is tudtunk avatni a serdülő mérkőzésen, amely 52-17-es végeredménnyel zárult. Gratulálok az ellenfelünknek a lelkesedésért, sok kitartást kívánok edzőjüknek. Ugyanakkor furcsa érzés, hogy pályafutásom legnagyobb arányú győzelmét NBI-ben értem el eddig.

Ifjúsági mérkőzés 

A serdülő mérkőzés után az ifjúsági csapatok összecsapása következett. Izgalmas mérkőzésre számítottam, de bíztam benne, hogy el tudjuk hozni az ifivel is a két pontot Veszprémből. Huszti Tibor és Tari Tibor játékvezetők nem így gondolták. Amikor 90! mp után már kettős emberhátrányban voltunk, gondolnom kellett volna, hogy szinte lehetetlen a győzelem elérése. Ha visszaolvasnánk az összes edzői nyilatkozatomat, egyikben sem lehet olyat találni, hogy bármilyen vereséget vagy eredményt a játékvezetők nyakába varrtam volna. Mindig úgy gondoltam (még ha perlekedek velük sokszor), hogy először a mi hibáinkat kell felsorakoztatni, rendbe tenni; mit mi tettünk a mérkőzésen, aztán esetleg lehet foglalkozni a külső körülményekkel. Sok mérkőzést éltem meg edzőként, játékosként is, nem egy bajnokság, nem, korosztály játékvezetőit láttam tevékenykedni, de ilyen mértékű – hogy szépen fogalmazzak – elfogultságot még sohasem tapasztaltam. Beleborzongok, ha belegondolok, hogy mindez egy első osztályú mérkőzésen történhetett meg.

Természetesen nem a sporik tehetnek arról, hogy több hét méterest hibáztunk, hogy voltak technikai hibáink, maradtak ki ziccerek stb. Ezeket a hibákat MI követtük el, de az ami csütörtökön Veszprémben volt, több volt, mint hiba.

A kiállítások száma 11, piros lapok száma 2… Ez az adat a hazaiak oldalán 5 kétperces büntetésben merült ki. Ez azt jelenti, hogy a mérkőzés majdnem felét emberhátrányban kellett játszanunk. Háromszor volt kettős, egyszer pedig hármas emberelőnyben ellenfelünk…

Nem arról van szó, hogy lépéshibákat, vonalhibákat, büntetőket kérnénk számon a játékvezetőkön, ezeken már szinte fent sem akadtunk. De pl. az ellenfél egyik játékosa 3 két perces kiállítás után pályán maradhatott. Ő maga ballagott a lelátóra, majd meglepődve tapasztalta, hogy elmaradt a piros lap, és visszaszállhat a küzdelmekbe.

Csodával határos módon a végén így is győzelemre álltunk, köszönhetően a lányok küzdeni tudásának. Az utolsó 10 mp-ben gólt lőttünk; ezt követően az ellenfél a középvonaltól 3 méterre!! elvégezte a középkezdést úgy, hogy az ellenfél játékosa kiejtette a labdát, és nem fújták vissza, hanem annak rendje és módja szerint gólt értek el belőle. Elképesztő játékvezetői tévedéseket követően azért így is sikerült elhoznunk egy pontot (végeredmény: 28-28), kár, hogy az erkölcsi győzelemmel semmit sem érünk. Amennyiben készült volna felvétel a mérkőzésről, gondolkodás nélkül óvnánk, hiszen nem egy műhiba történt a mérkőzésen, természetesen csak a mi kárunkra. Mindent elmond a játékvezetésről az, hogy az ellenfél edzője elnézést kért tőlünk, és azt mondta, szégyelli magát a történtek miatt. Arcpirító és felháborító az egész. Igazából én is hibáztam a heti felkészülésben: ott ugyanis hét hét elleni játékot gyakoroltunk… Minden elismerésem a lányoké, nagyot küzdöttek, ugyanakkor meg kell tanulnia mindenkinek, hogy a fegyelmezetlenség, a hiszti sehova sem vezet, akkor sem, ha csúnyán csorbul az igazságérzetük. Egy pontot szereztünk Veszprémben, egyet pedig sajnos elvettek tőlünk. Hajrá, Hunnia!

2009. október 9.